Itt van! Megérkezett!

Készült: 2021. április 23.

Tegnap a kora délutáni órákban 2.6GB súllyal megszületett az Ubuntu Linux legújabb immár 24. kiadása ami a keresztségben a Hirsute Hippo nevet kapta. Hivatalosan ez a kiadás az Ubunt 21.04 néven fut. A Gorillához hasonlóan ez is egy „fejlesztői” kiadás, azaz csak 9 hónapon keresztül fog frissítéseket kapni.

Ubuntu 21.04 – Hirsute Hippo asztala és rendszermenüje

Hirsute Hippo – Ubuntu 21.04

Akik követik az oldalamat, már sok mindent megtudhattak a „kis” jövevényről, így ezeket újra nem írom le. Akik lemaradtak róla, azok az alábbi hivatkozásokon mindent megtudhatnak. Az is sokak számára ismert, hogy a jövevény fogantatásának kezdete óta bábáskodom felette. Így az első teszt telepítőkészlettel felkerült már az egyik Lenovo T400 laptopra. Napi szinten frissítettem és figyeltem amint változik. A Canonical tartotta a szigorúan előírt határidőket, így az ígéretéhez híven tegnap mindenki számára elérhetővé vált az új rendszer telepítőkészlete.

Akkor telepítsünk egyet

A korábbi tesztfázisban elérhető telepítőkészlet és frissítések ellenére ma reggel „frissen” ébredve persze, hogy el kellett készítenem az első „szűz” tesztet. Az otthoni Lenovo V130 laptop Virtual Box környezetében kapott egy 16GB-os háttértárat, 4 GB memóriát, továbbá 64 MB videó-memóriát és már kezdődhetett is a telepítés. A telepítés során semmi különös. Minden szükséges adat a korábbiak szerinti sorrendben adandó meg. A tájékoztató képernyőket a fejlesztők frissítették, de a szövegekben túl sok újdonságot első blikkre nem nagyon láttam. (Érdeklődéssel várom a már több helyen is beharangozott új telepítőeljárás megjelenését éles környezetben!)

A telepítés utáni bejelentkező ablak (Wayland és Xorg munkakörnyezet is választható)

Az első menet nem egészen 10 percig tartott és már jöhetett is a bejelentkezés. Igen! – mint látható az alap a Wayland, de még mindig ott az Xorg a „kényesebb” műveleteket igénylő programok számára (például a VokoScreen). A telepítés során a központi tárolókban elérhető 64.223 darab csomagból ez a verzió 1713-at telepít a számítógépünkre. Egy gyors „neofetch” és „synaptic” telepítés (további 13 csomag) után el is készülhetett a gyors leltár. Mint látható a Névjegy és a NeoFetch nem igazán értenek egyet abban, hogy mi is Gnome pontos verziószáma. De hát ez sajnos nem új keletű jelenség.

Az újszülött névjegye

Miről árulkodik a neofetch program?

A telepített programokat az „újdonsült” Alkalmazásrácson tekinthetjük meg. (Nekem kicsit még szokni kell ezt a működési modellt, de bizonyára sokak számára szimpatikus lesz a „cibálással” való rendezgetés lehetősége a korábbi ABC sorrend szerinti megjelenítés helyett. Én inkább futtattam az ABC rendhez való visszatérést biztosító CLI parancsot a terminálban.

gsettings reset org.gnome.shell app-picker-layout

Alkalmazásrács alapértelmezett alkalmazásokkal #1.

Alkalmazásrács alapértelmezett alkalmazásokkal #2.

Gyors leltár a kapott környezetről

• Kernel => 5.11.0-16
• Gnome => 3.38.(4) vagy (5)
• Fájlkezelő (Nautilus) => 3.38.2
• Szövegszerkesztő (Gedit) => 3.38.1-1
• Webböngésző (Mozilla Firefox) => 87.0.3
• Levelező (Thunderbird) => 78.8.1-1
• LibreOffice => 7.1.2-2
• CUPS => 2.3.3
• CPP / GCC => 10.3.0
• Python => 3.9.4-1
• Perl => 5.32.1-3
• Inscape => 1.0.2
• Krita => 4.4.3

Ha már fent volt az alaprendszer gondoltam hangolódjunk egy kicsit. Jöttek a szokásos dolgok. A játékok (kivéve a Sodoku) mentek a kukába. Hasonlóan jártak az alapértelmezett médiakezelők is, azaz a Totem és a Rythmbox is törlésre került.

A finomabb hangolhatóság érdekében jött a Gnome Tweak Tool csomag és persze a nekem tetsző környezet kialakítása érdekében felkerültek a Gnome Extensions kezeléséhez szükséges csomagok is. Már csak a bővítményeket kellett telepíteni és hangolni. A hangolás miatt feldobtam a „dconf” programot és a bővítmények közül a beállítható óra- és IP-cím megjelenítés, valamint a Dash (indítópult) átalakító került fel a virtuális számítógépre. (A kedvenc monitorozó programom egyenlőre nem került fel.) A Dash és az asztal átszabása után máris otthonosabban éreztem magam az újszülött társaságában.

Természetesen nem maradhatott el a frissítések kezelésére készített bash script parancsfájl indító ikonja sem az asztalról. A multimédia kezelés érdekében a zenehallgatásra telepítettem az AudaCious programot, és minden másra a jó öreg VLC programot. A szokásos grafikai alkalmazások is felkerültek. Tetszik, hogy az Inkscape (1.0.2) és a Krita (4.4.3) programnak is a legfrissebb verziói vannak a központi tárolókban. Így a cégek saját tárolóit egyelőre nem kellett a csomagkezelés folyamatába integrálni.

Az Inskcape legújabb verziója, ahogyan én szeretem

A végkifejlet

A mindössze csak negyed óráig tartó folyamat eredményeként elkészült az a környezet, amely számomra már kedves és jól használható. A Nautilusban beállítottam az oszlopok megjelenését és testre szabtam az asztali ikonok megjelenítését is. Minden programot (Terminal, Gedit, Firefox, Thunderbird, MC) magamra hangoltam. Az eredmény lentebb látható. A hátteret a várhatóan még elkészítendő írások és videók kedvéért nem cseréltem le a saját MyBuntus hátteremre, de szerintem nagyjából 3-4 hét múlva ez is megtörténik. És talán akkorra felkerül majd a System Monitor is a rendszerikonok mellé a Panelre.

Az Ubuntu ahogy én szeretem (asztal menüvel)

Tetszik! – de hát eddig is tetszett! Aki eddig nem használt még Ubuntu (vagy bármilyen Linux) környezetet, annak szívből ajánlom! Ha segítség kell hozzá, akkor keressetek nyugodtan az elérhetőségeimen. Ha valaki hosszabb távra tervezi az Ubuntu Linux használatát, annak a Víziló helyett (minden frissessége ellenére) inkább az immár egy éves születésnapját és második fő frissítését is tartalmazó Fossa verziót javaslom. Az LTS azért csak más kalap alá esik még akkor is, ha egy újszülött minden figyelmet megérdemel.